Szerintem az a fontos, hogy a gyereknek meglegyen a saját tere, akkor is ha kicsi. Értem ezt úgy, hogy ne legyen búra alatt nevelve, ne legyen tiltva mindentől, mert a későbbiekben csak azt éred el vele, hogy lázadni fog, aki lázad az meg nem boldog. Figyelj oda rá persze, óvd, védd, de ha kamaszodni kezd, ne szólj bele a dolgaiba, hagyni kell majd hogy megélje a dolgokat, a saját bőrén tapasztalja meg az élet dolgait. De túlságosan szabadjára engedni sem lehet mert lehet azt érzi akkor majd hogy nem foglalkozik vele senki. Tehát valami arany középutat kell megtalálni a gyereknevelésnél is, legjobb ha a gyerek nem csak úgy néz rád mint anyukára, hanem mint barátra is. Ne görcsölj rá nagyon a gyereknevelésre mert akkor idegbeteget fogsz belőle csinálni nem pedig egy kiegyensúlyozott boldog babát.