Csanádi Imre - Első hó
Hó, friss hó. Angyalváró, gyöngyenhulló, gyöngyvirág-hó. Csupasz bokrok csipkézője, fák fodros fejkötője. Kerítések keszkenője, hegyek-völgyek ünneplője.
Szívünk rég ide vár, Télapó gyere már! Jöjj el, éljen a tél, tőled senki se fél! Halkan reccsen az ág, öltöztesd fel a fát! Hulljon rá a pihehó, szánkon siklani jó! Évi és Peti vár, Télapó gyere már! Nyíljon már ki a zsák, alma, szép aranyág. Szívünk rég ide vár, Télapó gyere már! Jöjj el, éljen a Tél, tőled senki se fél!
Donászy Magda - Karácsonyfa
Karácsonyfa! Karácsony, arany dió zöld ágon. Csillagszóró, gyertyafény, ég a fenyő ünnepén. Csilingel a csöngettyű, szép vagy fenyő, gyönyörű.
És végül még egy Csanádi Imre vers, melynek címe: Karácsonyi pásztorok.
Ki pattogtat, durrogtat, karikás ostorral? Pitt-patt, dirr-durr, karikás ostorral? Ki tülkölget-tutulgat, hosszú ökörszarvon? Tlillu-tlullu, cifra ökörszarvon? Ki kolompol-csilingel, kolomppal, csengővel? Klot-klot, csing-ling, kolomppal, csengővel? Karácsonyi pásztorok, pásztorok. Azok pattogtatnak, azok durrogtatnak, azok tülkölgetnek, azok tutulgatnak, azok kolompolnak, azok csilingelnek, zörgetik a kiskaput, háborgatják a kutyákat, házról-házra járnak, pohár borért köszöntenek, kalácsért kántálnak.
