Kiben az kesergô Céliárul ír Az egyik legszebb Célia-vers egy háromstrófás kis műremek: Kiben az kesergô Céliárul ír. Az “öccsét” (esetleg lányrokonát) “szépen sirató” Célia megjelenítô ábrázolását Balassi már az önállósult képek kifejezôerejére és szépségére bízza. A hasonlatok mennyiségileg is a versszöveg nagyobb részét teszik ki: egy-egy strófa kétharmadát foglalják el, s a költô nem kommentálja ôket, nem fűz hozzájuk megjegyzést. A letisztult, leegyszerűsített verskompozícióban a szimmetria reneszánsz törvényszerűsége érvényesül: az elsô és a harmadik versszak részletesen kibontott hasonlatai (a fiát elvesztô fülemile, a félben metszett liliom) fôként Célia keserű fájdalmát érzékeltetik, a közbezárt második szakasz hasonlata (a rózsát tisztára mosó, pirosát kiterjesztô harmat) viszont elsôsorban a bánatában, könnyei záporában még vonzóbbá váló asszony harmatos szépségében való költôi gyönyörködést fejezi ki. A harmadik versszak szerkezete az elôzô kettôhöz viszonyítva megváltozik: Célia szépséges megrendültségét itt több (három) hasonlat fejezi ki úgy, hogy körbeölelik a hasonlítottat. A verset záró kép (a tavasz harmatja) visszautal a második strófára, s így a költemény végsô kicsengésében nem annyira a szeretett nô kétségbeesésére, sokkal inkább a sírásban felfrissülô, megújuló szépségére esik a hangsúly. A vers lírai tartalma csupán ennyi: ámuló csodálkozás a szeretett és szerelmes asszonyon, akit egy kivételes állapot, a bánatos zokogás új oldalról világít meg, s még szebbé varázsol.
Figyeljük meg a mesteri rímeket! – Balassi már a hangok festôi erejét is ízlelgeti. A “drágalátos könnyve hull, mint gyöngy, görögve” hasonlatban az “ö” hangoknak van ilyen funkciójuk. A Magyarországra visszatérô költôt új szerelem égeti itthon. A Fulviaként emlegetett asszony kilétét nem tudjuk. Nevét az a Balassi-strófából álló epigramma ôrizte meg, melyben összefoglalja és jellemzi három nagy szerelmét: “Lettovább Juliát, s letinkább Celiát ez ideig szerettem, Attól keservessen, s ettôl szerelmessen vígan már búcsút vettem, Most Fulvia éget, ki ér bennem véget, mert tüzén meggerjedtem.” “A szebb élet kulcsát, mindannak az ellenkezôjét, mint amibe beleszületett és amiben benne élt: a szerelemben látta… Ennek a szolgálatába állította tollát, szerelmi versek írása közben vált nagy költôvé, a szerelem ürügyén tudta a legtöbbet kifejezni kora és a reneszánsz lényegébôl.” (Klaniczay Tibor: i. m. 189. l.)
