Szent Miklós életében arra fordította idejét, vagyonát hogy másokat megsegítsen, nem ment el a segítségre szorulók mellett. 52 évig volt püspök. A történet, ami alapján elkezdték Mikulásként emlegetni: a kolostor mellett, ahol élt, a közelben lakott egy elszegényedett nemesember, akinek 3 lánya volt, de nem tudtak megélni, élelemre se futotta. A leányok azon vitatkoztak, kit adjanak el rabszolgának, kit adjanak férjhez, hogy ezzel segítsék édesapjukat és a családot. Szent Miklós meghallotta a beszélgetést, Visszasietett a templomba, magához vett egy maréknyi aranyat, visszament és bedobta a lányoknak az ablakon akik azt hitték, hogy csoda történt. Egy év múlva visszatért Miklós és még egy marék aranyat dobott be az ablakon, ismét azt hitték hogy csoda történt. Kirohantak, mert léptekre lettek figyelmesek, ekkor látták a sötétbe, hogy egy piros ruhás, idősebb alak siet a sötétben. Eltelt újabb 1 év, Miklós visszalátogatott a családhoz, megint segíteni akart rajtuk, de az ablak be volt zárva ezért Szent Miklós felmászott a tetőre és a kéményen keresztül szórta be a leányoknak a pénzt, utána terjedt el, hogy a Tél Apó a hegyen lakik és onnan szórja az ajándékokat. De idővel kiderült, hogy ki a jó szándékű segítő. Arra is fény derült hogy Szent Miklós a neve napja előtti estén édességet és egyéb ajándékokat osztogatott a gyerekeknek. Így lett Szent Miklósból Mikulás.
