Nem tudom ki írta, de így hangzik az egész:
"Férfi: Hol rontottam el Mester?
Mester: Mindenhol fiam!
F: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?!
Az nem lehet, én megtettem mindent.
M: Nem fiam, Te tettél, de épp a "mindent" nem tetted meg!
F: Hogy érted ezt?
M: Anyát akartál, fiam, megkaptad!
Mond mit jelent szerinted az hogy "anya"?
F: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg ilyesmi.
M: Hát ez az látod, nem ezt jelenti!
A nőt jelenti fiam aki szerelmével táplálja a családot!
De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell!
S Te nem törődtél a Fényével!
F: Na, de mi lett a szerelmével??
M: Megölted!
F: ÉÉÉN? Én öltem meg?
Az nem lehet, én szerettem!!
M: Valóban?
Akár egy háztartási gépet!!!
S pont úgyis birtokoltad!
Gondolod egy házassághoz elég ez?
F: Na, de hol hibáztam, Mester?
M: Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek!
Mert a nő szerelme a lelkéből fakad!
Három kör egymás körül: Lány, a belső kör, Nő a középső, s Anya a legkülső.
Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről!!
S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek!
Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna!!
Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze!
Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja a Fénye!!!
F: De mit tegyek most Mester?
M: Figyelj, s tanulj tőle!!
F: ÉN tanuljak tőle?
De hát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?
M: Ezt fiam.
Gyengédséget!
Mert ez az Ő ereje.
A szíve!
Messze felül van ez a Te erődtől!
F: De hogyan tehetném ezt Mester?
M: Mondtam már!
Figyelj!
Figyeld és csendesedj el!
Kérdezd és hallgasd!
Ne, Te legyél a fontos, hanem ő!
Ismerd meg.
Nem csak kívül, belül is!
Mire vágyik mit kíván, mit szeret!!
S hagyd el a kifogásaid!
F: Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!
M: Akkor bizony elvesztél fiam.
Mert ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy!
Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz!
Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad!
Engedd meg, hogy Megmutassa magát Neked, szeresd, óvd, és öleld, hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a Gyönyör kapuját!
Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod.
De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad!
S ő felemel Téged, fiam azért hogy Te is emelhesd őt!
Így működik!
Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess!
S óvd mit a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed!
S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!
F: Köszönöm, Mester!
Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása!
Így lesz!
Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!"
